A város 16 városrészből állt, közülük öt község volt, amelyet hozzácsatoltak. Négy nagyobb és egy kisebb lakótelepből tartozik hozzá, amelyet különböző épületek, panel, többszintes torony, sorházak alkotnak.
Az 1950-es évben Baglyasalja lett Salgótarján része, egy V alakú völgyben helyezkedik el. Nevét az egykor felette magasodó Bagolykővárról kapta. E terület akkor lett felkapott, és akkor indult meg rajta a fejlődés, amikor rábukkantak, és feltárták a szénlelőhelyeket. Elkezdték építeni az óvodát, iskolát, valamint a kaszinókat, bányászlakokat, a bányászoknak. Ez a terület a bányászat idejében volt népszerű és felkapott, mára már lepusztult terület.
A legmagasabban fekvő városrész a Salgóbánya, ami a tengerszint felett 500 méterrel helyezkedik el. A területen 1850-ben felfedezett barnakőszenet kezdték el kitermelni, az itt található vájatok negyedet ide tartozik. A bányászoknak szintén épült itt is kaszinó, kulturális intézmény. Ide tartozik még az egykori vadászház, és a XIII. században épült Salgó vár is.
Az egykor önálló községként működő Somoskő 1977-ben vált a város részévé, a szlovák-magyar határnál. Itt található a híres 526 méter magasban lévő Somoskő vár, amit az előzőhöz hasonlóan a XIII. században építettek. A terület történelmét érdemes átnézni, mivel a trianoni békeszerződést követően a csehszlovák államnak adták ezt a települést, de 1923-ban a Nagykövetek Tanácsa újra Magyarországhoz ítélte, ennek emlékére az Országgyűlés a Hazatért falu címmel tüntette ki a települést 2017-ben.
Andrásfalva és Pálfalva egyesülésével jött létre az akkori Zagyvapálfalva, amelyet 1961-ben Salgótarjánhoz csatoltak, egy U alakú völgyben helyezkedik el 2 kilométer hosszan. A község határában található a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat, a táblaüveggyár, és ide tartozik a Csókás-puszta, Erzsébet-huta, Frigyesakna bányatelep is.
A Zagyva folyó forrásának közelében a Zagyvaróna nevű települést 1973-ban csatolták Salgótarjánhoz. Itt is található volt egy vár, Zagyvafő vára, amely a XIII. században épült és az 1430-as éveket követően már mondhatni romokban is hevert. Az 1900-as években a határán voltak a Salgótarjáni Kőszénbánya bányái, Római katolikus temploma a török korból való, majd a XIX. század földesura báró Prónay Lajos volt. A város népessége 2244 fő volt a XX. század elején.
A nagyobb lakótelepei közé sorolják a Kemerovó-lakótelepet, amit 1960-ban építettek. Ez két részből áll a nagykörútból és a kiskörútból. Másik lakótelepe a Gorkij-lakótelep, amit 1970-es években kezdtek építeni. A legnagyobb és legnépesebb lakótelepe Beszterce-lakótelep, a város északi részén. Kisebb lakótelepei a Barackos, Béketelep, Dugelpuszta, Csernyik-völgy, Csizmadiatelep, Csókáspuszta, Eperjes-telep, Eresztvény, Forgách-telep, Gedőcipuszta, Gyurtyános, Idegértelep, Kempingtelep, Kotyházapuszta, Kotyházatelep, Kormospuszta, Kőváralja, és még lehetne sorolni. Kiemelném az Idegértelepet, ami egykor egy tanya volt, de a bányászat miatt fejlődésnek indult, és bányászkolóniák épültek ki. Mára már sajnos a város egyik legszegényebb része.
Az itt élőknek a szükségleteik is eltérőek lehetnek. Ha munkanélküli vagy és állást keresel, a város bármelyik részén is élsz biztosan megtalálod azt az állást amely számodra megfelelő lehet, csak a megfelelő helyen kell keresned. Itt érdemes állás után nézelődni: SalgotarjanAllas.hu. Salgótarján felépítését nézve megállapíthatjuk, hogy munka szempontból igen összetett egy város, hiszen gazdagabb, szegényebb részein a munkavállalók igen eltérő módon élnek.