Szétdarabolt, összerakott Salgótarján

Szétdarabolt, összerakott SalgótarjánA város 16 városrészből állt, közülük öt község volt, amelyet hozzácsatoltak. Négy nagyobb és egy kisebb lakótelepből tartozik hozzá, amelyet különböző épületek, panel, többszintes torony, sorházak alkotnak.

Az 1950-es évben Baglyasalja lett Salgótarján része, egy V alakú völgyben helyezkedik el. Nevét az egykor felette magasodó Bagolykővárról kapta. E terület akkor lett felkapott, és akkor indult meg rajta a fejlődés, amikor rábukkantak, és feltárták a szénlelőhelyeket. Elkezdték építeni az óvodát, iskolát, valamint a kaszinókat, bányászlakokat, a bányászoknak. Ez a terület a bányászat idejében volt népszerű és felkapott, mára már lepusztult terület.

A legmagasabban fekvő városrész a Salgóbánya, ami a tengerszint felett 500 méterrel helyezkedik el. A területen 1850-ben felfedezett barnakőszenet kezdték el kitermelni, az itt található vájatok negyedet ide tartozik. A bányászoknak szintén épült itt is kaszinó, kulturális intézmény. Ide tartozik még az egykori vadászház, és a XIII. században épült Salgó vár is.

Az egykor önálló községként működő Somoskő 1977-ben vált a város részévé, a szlovák-magyar határnál. Itt található a híres 526 méter magasban lévő Somoskő vár, amit az előzőhöz hasonlóan a XIII. században építettek. A terület történelmét érdemes átnézni, mivel a trianoni békeszerződést követően a csehszlovák államnak adták ezt a települést, de 1923-ban a Nagykövetek Tanácsa újra Magyarországhoz ítélte, ennek emlékére az Országgyűlés a Hazatért falu címmel tüntette ki a települést 2017-ben.

Andrásfalva és Pálfalva egyesülésével jött létre az akkori Zagyvapálfalva, amelyet 1961-ben Salgótarjánhoz csatoltak, egy U alakú völgyben helyezkedik el 2 kilométer hosszan. A község határában található a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat, a táblaüveggyár, és ide tartozik a Csókás-puszta, Erzsébet-huta, Frigyesakna bányatelep is.

A Zagyva folyó forrásának közelében a Zagyvaróna nevű települést 1973-ban csatolták Salgótarjánhoz. Itt is található volt egy vár, Zagyvafő vára, amely a XIII. században épült és az 1430-as éveket követően már mondhatni romokban is hevert. Az 1900-as években a határán voltak a Salgótarjáni Kőszénbánya bányái, Római katolikus temploma a török korból való, majd a XIX. század földesura báró Prónay Lajos volt. A város népessége 2244 fő volt a XX. század elején.

A nagyobb lakótelepei közé sorolják a Kemerovó-lakótelepet, amit 1960-ban építettek. Ez két részből áll a nagykörútból és a kiskörútból. Másik lakótelepe a Gorkij-lakótelep, amit 1970-es években kezdtek építeni. A legnagyobb és legnépesebb lakótelepe Beszterce-lakótelep, a város északi részén. Kisebb lakótelepei a Barackos, Béketelep, Dugelpuszta, Csernyik-völgy, Csizmadiatelep, Csókáspuszta, Eperjes-telep, Eresztvény, Forgách-telep, Gedőcipuszta, Gyurtyános, Idegértelep, Kempingtelep, Kotyházapuszta, Kotyházatelep, Kormospuszta, Kőváralja, és még lehetne sorolni. Kiemelném az Idegértelepet, ami egykor egy tanya volt, de a bányászat miatt fejlődésnek indult, és bányászkolóniák épültek ki. Mára már sajnos a város egyik legszegényebb része.

Az itt élőknek a szükségleteik is eltérőek lehetnek. Ha munkanélküli vagy és állást keresel, a város bármelyik részén is élsz biztosan megtalálod azt az állást amely számodra megfelelő lehet, csak a megfelelő helyen kell keresned. Itt érdemes állás után nézelődni: SalgotarjanAllas.hu. Salgótarján felépítését nézve megállapíthatjuk, hogy munka szempontból igen összetett egy város, hiszen gazdagabb, szegényebb részein a munkavállalók igen eltérő módon élnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.